Nagyveleg a Vértes és a Bakony között, Mórtól 10 km-re nyugatra található. Megközelítés Mór, illetve Bakonycsernye felől lehetséges.

A Nagyveleghez kapcsolódó első írásos emlékeket 1230-ból ismerjük. Egyike a legrégibb községeknek. Nevét valószínűleg arról a Velek (Veluk) vezérről kapta, akiről Béla király névtelen jegyzője sokszor megemlékezik. Árpád vezér legnemesebb vitéze volt Velek.
Veleg nevével először 1230-ban találkozunk Csák Ugrin érsek öccse, Csák Miklós várainak visszakövetelése kapcsán. A következő írásos feljegyzés 1439-ben Erzsébet királyné iktatási parancsában olvasható.

1458-ban Hunyadi Mátyás megerősíti Ulászló levelei alapján a Rozgonyi örökösöket birtokukban, az erről szóló okiratban Nagy Velegh neve is szerepel.

1498-ban a keresztesek elleni harcban a feljegyzett jobbágyok neve között szerepel Marton Pál, Vincze Balázs veleghi jobbágyok neve is.

1691-ben I. Lipót a kincstárra szállt csókakői uradalmat minden hozzátartozóival együtt báró Hochburg János fő hadiszállítónak adományozta. A török kivonulása után 40 családot hívtak ide, Trencsén megyei tótokat, Vas és Veszprém megyei magyarokat, megígérve számukra a szabad vallásgyakorlatot.

A nagyvelegi evengélikus egyház 1746-ban alakult hivatalosan, amikor is a most is álló templom épült. 87 családból állt, 2/3 rész magyar 1/3 rész tót nyelvezetű volt. 1859-ben még 584 magyar és 30 tót volt. A templom alapköve 1784. augusztus 4-én /II.József engedelmével/ lett lerakva és december 8-án lett felavatva.

1796-ban az egész falu leégett. 1796-ban engedélyezett országos gyűjtésből épült újjá a templom és az iskola, a tanító és lelkészlak.
1800-as években a település földesura eladósodott, így került a Grünfeld család tulajdonába vétel utján.

Az 1848-49-es szabadságharcban Nagyveleg aktív szerepet játszott. A Megyei Bizottmány tagja lett Rajcsányi János evangélikus lelkész és Farkas Ádám bíró is. 67 nemzetőrt adott Veleg.

Az evangélikus gyülekezet elemi iskolát tartott fenn 1746-tól 1945-ig, ami az államosítás után általános iskolaként működött tovább.

A falu lakossága mindkét világháborút megszenvedte, a község is komoly harcok színtere volt. A hősi halottak emlékét márványtábla őrzi a templomban és a temetőben.

Nagyveleg igazi fejlődése az I. Világháború után indult meg.

A Grünfeld család cselédlakásokat építtetett, és mivel azok katolikus vallásúak voltak, felépíttette a vallásuknak megfelelő templomot.

Grünfeld Pál az uradalom mellett saját termékeinek feldolgozása érdekében szeszgyárat létesített, ami jól működött, többeknek munkát adva.
A II. Világháború idején szétrombolták a müködő üzemet, felszerelését széthordták.

A ma is álló kastély berendezése szintén a háborús idők martalékává lett.

A faluról részletesebben itt olvashat.